Latyák Balázs vagyok.
Apuka, férj, exújságíró. Gyermekként mindig szerettem arról álmodozni, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Egy ilyen szeánsz során merült fel bennem, hogy talán érdemes lenne a természettel, azon belül a kerttel foglalkoznom. Ezt ráadásul csak tetézte, hogy nagymamámék biatorbágyi telkén már egészen kicsiként locsolgathattam a fákat és virágokat, illetve figyelhettem, ahogyan nagypapám a gyümölcsfákkal bánik.
Majd nagyjából 8 éves lehettem, amikor a szüleim kertjében aktív szereplőjévé váltam egy komplett kertrendezésnek. Megtanultam, hogyan érdemes növényeket telepíteni, és annyira lelkes lettem, hogy a füvesítés során az ásástól a gereblyézésig, a fűmag kiszórásán és földbe döngölésén át mindenből kivettem a részem. Ekkor tapasztaltam meg azt is, hogy mit jelent aktívan formálni a személyes környezetemet, mekkora örömet jelenthet a kerttel kapcsolatos legapróbb jó döntés is.
Ám mindez sokáig mégsem tudatosult bennem. Pár éve azonban egy jóbarátomnak köszönhetően újra belecsöppentem a kertészet világába, és jól benne is ragadtam!
A kertészként eltöltött szezonok ugyanis rádöbbentettek arra, hogy a természet milyen végtelen szabadságot képes biztosítani, hogy e hivatásnak mekkora a fenntartó és összekovácsoló ereje. Hogy akár egy apró kertrendezés is jelentősen befolyásolja az egészséges jövőnket, a természetben eltöltött idő milyen jót tesz a mentális egészségnek.